Képtelen Krónika

Disclaimer: Ha a Checkpoint Live-okat is beleszámoljuk, kb. 10 éve szervezünk élő podcastfelvételeket, és azóta rettegtünk attól, hogy egyszer eljön a nap, amikor minden félresikerül. Hát eljött, 2026. július 22-én. A Toldi moziba szerveztünk KK Live-ot, abba a terembe, ahol egyszer már simán lebonyolítottunk egy élő felvételt. Ezúttal azonban a helyszínen olyan technikai káosz fogadott bennünket, amivel sokáig a mozi amúgy nagyon segítőkész és megértő személyzete sem tudott mit kezdeni. Részletekbe nem akarunk menni, mert több tényező is összejátszott (például egy titokzatos Józsi, aki átállította a helyi hangrendszer alap jelszintjét), és bár ezek rajtunk kívül álló tényezők voltak, a mi drága közönségünk szívta meg. Végül majdnem egyórás késéssel tudtuk csak elkezdeni a felvételt, és ilyen előzménnyel nem meglepő módon nem a csúcsformánkat hoztuk. A mikrofonokba még mindig jutott egy kis belezúgás az adás első felében (ez a hangminőségen is meglátszik itt-ott), és hát mindhármunkban volt egy erős feszkó, ami miatt eleinte a vicces reagálások sem jöttek könnyen. Az már csak hab volt a tortán, hogy Grath egy ponton felvétel közben rájött, hogy eltűnt a jegyzetfájlja, és a színpadon kellett újra elővarázsolnia, ráadásul Alfred Ernest Albert nevét is következetesen elrontotta, duplázva az Alfredet. A sok malőr ellenére a szörnyű indulás után valahogy egészen vidám adás kerekedett, amiért nem győzünk elég hálásak lenni a közönségünknek. És természetesen elnézést kérünk mindenkitől a fiaskóért, a következő két Live-on biztosan simán fog menni minden (hiszen már azokat is felvettük).

 

Szóval a Toldiban gyűltünk össze július 22-én, és mindhárman készültünk valamivel az eseményre. Először Grath mesélte el a tőle megszokott érzékenységgel és empátiával, hogy Viktória királynő furcsa fiacskája, Alfréd herceg milyen bizarr körúton vett részt Ausztráliában. Utána Stöki jött egy hajmeresztő sztorival arról, hogy a filmőrült Kim Dzsongil hogyan kényszerített dél-koreaiakat többek között arra, hogy kaidzsufilmet forgassanak neki. Végül Mazur csengette le az estét, élőben bemutatva, hogyan tud egy KK Breakingben nyúlüregekbe esni. Szokás szerint van némi multimédiás kíséret is az adáshoz: Grath most diák nélkül beszélt, Stöki és Mazur diáit itt találjátok, a Pulgasari két idézett jelenete pedig itt és itt kezdődik. Az adás vágatlan videóváltozata pedig itt elérhető.

Az autózás hajnala már adott pár jó mesét a Képtelen Krónikának, most itt egy újabb. Avagy mi történik, ha a taxizásban bevezeti valaki azt a forradalmat, hogy megneveli a sofőrjeit, aztán abban a városban próbál érvényesülni, ami többek közt a szesztilalomról és a szervezett bűnözéstől ismert? Sárga autók a kockás autók ellen, pisztolyok az öklök ellen, hadiállapotok az utcákon, és hát sajnos ez is egy olyan KK-adás, amiben nem jó lónak lenni. Mivel Stöki szállította a témát, a főhős már megint egy magyar születésű jómadár.

Szerintetek Mazur képes arra, hogy elindul egy több mint száz éve halott amerikai elnöknél és eljut Bajnai Gordonig úgy, hogy annak már semmi, de tényleg semmi köze a témához? Mi az hogy! Sőt, olyan természetességgel tette ezt, hogy Stökinek nem is volt szíve kivágni. Mert a téma amúgy nem Bajnai libája volt, hanem Theodore Roosevelt medvéje, aminek az elnök megkegyelmezett, hogy aztán elrendelje a halálát. Ilyen véres volt az egyik leghíresebb gyerekjáték genezise – nem is csoda, hogy volt, aki úgy gondolta, tud ennél jobbat, akár oposszummal is. Ezt az adást különösen ajánljuk állatvédőknek, infektológusoknak és gasztronómiai különlegességek kedvelőinek.

Kormányközeli adás következik, amennyiben hősünk, Szisz Ferenc régi magyar autóversenyző, aki nem is akármilyen diadallal büszkélkedhet. És néhány találmánnyal, meg úgy általában azzal, hogy ott volt, amikor a Formula–1 alapjai kezdtek kialakulni, sok-sok emberélet árán. És bár Szisz harcolt az első világháborúban, élete még az ötvenes évekre is tartogatott egy egészen hajmeresztő epizódot. Magyar téma lévén Stöki járt utána a sztorinak a tőle elvárható Szisz-tematikussággal.

Mazur ezúttal nem nyúlüregbe, hanem medveodúba esett be, amennyiben a medvék odúban élnek (spoiler: nem ott élnek). Akárhogy is, előásott egy kedves sztorit a második világháborúból, legalábbis ahhoz képest kedves a sztori, hogy egy világégésben történt. Ismerkedjetek meg a hazájukból elhurcolt lengyelekből verbuvált sereg kabalamacijával, Wojtekkel. Nem fogyaszt sokat, csak egy kis sűrített tejet, esetleg sört, na jó, meg annyi kaját, amennyi a három számjegyű testtömegének fenntartásához kell. Néha kicsit megcsócsálja a tarkódat birkózás közben, de cserébe úgy pakolja a lőszeres ládákat, mint egy kisangyal. (Már amennyiben egy kisangyal lőszeres ládákat pakol.)