Hello Anyukám

A mai epizód egy különösen fontos és érzékeny témát érint.
Március 21-e a Down-szindróma Világnapja. Egy nap, amikor világszerte egy kicsit tudatosabban figyelünk a Down-szindrómával élő emberekre és azokra a családokra, akiknek a mindennapjai ehhez az állapothoz kapcsolódnak. Arra emlékeztet minket, hogy a sokszínűség nem kivétel, hanem az élet természetes része. 
A mai vendégem egy olyan édesanya és színésznő, aki erről nem elméletben, hanem a saját életén keresztül tud mesélni.
Balla Eszter évek óta őszintén beszél arról, milyen Down-szindrómás gyermeket nevelni. Amikor megszületett a kislánya, Emma, és megtudták a diagnózist - azóta egy olyan utat járnak, amelyben ugyanúgy jelen van a szeretet, a tanulás, a nehézségek és a rengeteg öröm is. 
Eszter gyakran mondja, hogy ezek a gyerekek nem „kevesebbek”, egyszerűen másképp működnek - és közben rengeteget tanítanak a világról, az elfogadásról, és arról, hogy mit jelent igazán figyelni egymásra.
Ebben a beszélgetésben nemcsak a Down-szindrómáról beszélgettünk.
Beszélgettünk félelmekről, szülői kérdésekről, a diagnózis pillanatáról, a társadalmi reakciókról - és arról is, milyen erő születik abból, amikor egy család megtanul más szemmel nézni az Életre.
Ez az epizód talán segít egy kicsit közelebb kerülni egymáshoz.
Megérteni. 
Elfogadni. 
És talán másképp látni azokat a történeteket, amelyek elsőre „különlegesnek” tűnnek - de valójában nagyon is emberiek.
Hallgassátok szeretettel a beszélgetést Balla Eszter színésznővel.
Support the show
Kövess minket a közösségi oldalakon is!
Instagram
FaceBook
FB zárt csoport
TikTok

Nőnap után egy nappal beszélgettünk, miért bántják egymást az anyák.                                                                                                
 Az „ősanya” kifejezés ma már sokszor szitokszóként repül egyik nőtől a másik felé. Szoptatás, altatás, hordozás, hozzátáplálás, munkába visszatérés, képernyőidő – szinte minden döntés mentén kialakulhat egy láthatatlan verseny, ahol az anyák nem támogatják egymást.
Vendégünk volt Molnár Csenge óvodapedagógus , aki 25 évesen már egy fél éves kislány édesanyja, valamint Lugosi Dóri , négygyermekes édesanya is.
Support the show
Kövess minket a közösségi oldalakon is!
Instagram
FaceBook
FB zárt csoport
TikTok

Bár nem a gyerekek a célközönség, a kampányidőszakban kitett plakátok, videók és hirdetések stílusa miatt sokszor ők is megszólítva érzik magukat. A harsány vizualitás, az erős érzelmi töltetű mondatok és a félelemkeltő narratívák a legkisebbekhez is eljutnak – akkor is, ha nem nekik szólnak.
Pedig a gyerekeknek joguk van kimaradni a politikai kampányokból.
Mit élnek meg ilyenkor? Hogyan hat rájuk a kampányüzenetek világa? És mit tehetnek a felnőttek azért, hogy biztonságban tartsák őket – fizikailag és érzelmileg is?
Erről beszélgettünk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyerekjogi szakértőjével és pszichológusával, Stáhly Katával a legújabb epizódban.
Hallgasd meg a legfrissebb adást, és gondolkodjunk együtt arról, hogyan védhetjük meg a gyerekeket attól, ami nem nekik szól. 🎧
Support the show
Kövess minket a közösségi oldalakon is!
Instagram
FaceBook
FB zárt csoport
TikTok

A legújabb epizódunkban Váradi Gábor, egy 2 éves kisfiú és egy hamarosan megszülető kislány édesapja volt a vendégünk, aki első gyermeke második életévében otthagyta a munkáját, és beállt háztartásbelinek. Az élethelyzetük úgy alakult, hogy a felesége ment vissza dolgozni, Gábor pedig egy évet töltött GYED-en.
Hogy telt ez az év?
 Milyen férfiként belevágni egy ilyen, itthon még mindig szokatlan szerepbe?
 Milyen reakciókat kapott a környezetétől – családtól, barátoktól, idegenektől a játszótéren?
 Volt-e benne bizonytalanság vagy identitásválság amiatt, hogy kilépett a klasszikus „kenyérkereső” szerepből?
 Mit tanult magáról és az apaságról ez alatt az idő alatt?
 Milyen volt a kapcsolata a kisfiával ebben az intenzív, együtt töltött évben?
 Hogyan változott a házasságuk dinamikája attól, hogy a felesége lett a fő kereső?
 Mit gondol a társadalmi elvárásokról a férfiak és nők szerepeivel kapcsolatban?
 És vajon mit csinálna másképp, ha újrakezdhetné?
Hallgasd meg az epizódot, és tudd meg, hogyan él meg egy férfi egy ilyen életszakaszt – őszintén a nehézségekről, az örömökről és az apaság újradefiniálásáról.
Support the show
Kövess minket a közösségi oldalakon is!
Instagram
FaceBook
FB zárt csoport
TikTok

"Én nem erre a lóra fizettem be, én jó anya akartam lenni!!"
Tabu. Elgyászolni egy gyereket, aki él? - Van ennek a mondatnak értelme?!
Amikor valaki felnőttként kap egy diagnózist (legyen az ADHD, autizmus vagy bármilyen neurodiverzitás), vagy szülőként szembesül gyermeke másságával, egy kettős folyamat indul el. Ott van a megkönnyebbülés, hogy végre van neve a nehézségeknek, de ott van egy mély, fájdalmas veszteségélmény is: 
az addigi jövőképünk, az elvárásaink és a 'normalitásba' vetett hitünk elvesztése.
Vendégem Óvári Anna, aki szakemberként és érintettként is pontosan tudja, milyen stációkon megyünk keresztül ilyenkor. Anna segít nekünk megérteni, hogy a gyász nem csak a halálhoz kapcsolódhat, és hogy a diagnózis elfogadása felé vezető út miért pont a fájdalom elismerésével kezdődik.
Anna olyan gyógyító mondatokat mondd ki, amelyekkel tudom, hogy sokatok nagyon erősen fog kapcsolódni. 
Nem vagytok egyedül! 

Support the show
Kövess minket a közösségi oldalakon is!
Instagram
FaceBook
FB zárt csoport
TikTok